Persze egyáltalán nem kellene stresszelnem magam. Leginkább azért, mert nem érzem, hogy ez a jó, indító stressz.
Épp elég tudnom, hogy én mit akarok és a másik oldal az ő reszortja. Teljesen felesleges azon izgulnom vajon felhív-e ma, ugyanis semmin nem változtat. Nem írt nekem. Eddig egy sort sem.
Este, amikor elváltunk, megbántott.
Vagy nem.
Vagy nem hív fel. Én önmagam voltam. Csak akkor tegyen bármit, ha neki ez kell. Ez a baba. És nem másik.
S mi van, ha mégis másik kell neki? Keressen. Az már nem az én ügyem. Akkor volt egy remek hétvégém. Bizony. És most letöröltem a bókot a táblámról. Telerajzoltam kérdőjelekkel. Egy nagy felhőben. 2014. Az ott maradt.
S még valami. Bánatvásárlás megvolt. És jönnek a Glamour napok is. Most pedig kihúzom magam és mosolygok. Hisz akkor vagyok a legszebb. S ez egy régi nagy szerelem, Csabcsi, legkedvesebb bókja. S ezzel inkább letöröltem a kérdőjeleket. Ott a helye. A 2009-es évjárattal együtt.
