Na kérem... úgy állunk, hogy naponta csetelgetünk, miután kedden feltámadt.
Amikor szombaton átmentem hozzá, találkoztam - konkrétan átvitt a szomszédba és bemutatott az anyukájának. A hétvége alatt így összesen háromszor látott és mivel vasárnap reggel felhívta a negyvenes kisfiát (hát nem aludt otthon a szentem, na), így tudta, hogy együtt ütöttük el a szabadidőnket.
Nem is lenne ez olyan fontos, ha ma - lévén szerda és kezd egyre inkább közeledni a hétvége, megkérdeztem szeretne-e találkozni, időt tölteni velem.
- Jut eszembe, drága egyáltalán nem tervezős :) Arra van valami terved, hogy szeretnél-e találkozni velem ezen a héten? - kérdeztem kedvesen.
- Péntekkel te hogy állsz? Elvileg a választások miatt előbb végzünk... Pénteken megint "szépészkedsz"?
- Érzem én a csipkelődést :) Úgy érzed szükséges lenne szépészetre mennem? :)
- Nem... dehogy... csak nem tudom, hogy minden pénteken mész-e, vagy csak amikor neked jó...?
- Alig negyvenévesen még elég kéthetente :D - válaszoltam nevetve.
- Vicces... :) ha nem mennél az sem lenne gond, annyira csinos vagy... :) - írta Levi, én meg egészen meghatódtam. - messze vagy még a 40 -től!!!
- Ez most nagyon jól esett, köszönöm :) Bárki kérdezi 32 éves vagyok. - frászt. Harmincnyolc, de ezt nem valljuk be.
- anyám szerint 25 :) én nyertem...
- Millió puszi neki. - Az Isten áldja meg érte! gondoltam a puszik mellé azonnal.
Nem éppen egy bókolós fajta, így ez az annyira csinos vagyok, nagyon jól esett. A lelkem azonnal megbocsátott neki az ominózus "vagy nem" zárásért.
Itt tartunk. És a hétvégén moziba megyünk. Részemről inkább szombaton. Ugyanis cseppet sem bánnám, ha megint együtt ébrednénk...
