Puszilgatós. Puszilgatós, ölelgetős, odabújos vagyok.
És ő? Gondoskodó. Talán mégis a FAVOR. A szívesség. Az az ő szeretetnyelve.
Szombat délután együtt autóztunk. Én autóztam, ő motorozott és így bejártuk a környék vizsgaútvonalait. Néha megálltunk, megbeszéltük merre tovább, mosolyogtam, ha épp hibázott és szigorúan betartottuk a harmincas táblát. Megmutattam a gimit, ahová jártam, ha már a környéken jártunk és valahogy a Jaguár szalonhoz is eljutottunk. Igaz, ő a tanpálya felé ment. Mi'tagadás, szinte egymás mellett a kettő. Nevettünk. Aztán tankoltunk és nekem eszembe jutott, hogy a szerecsendiót elfelejtettem. Bementünk a lidibe, nem volt. És ami ott nincs, az tulajdonképp nem is létezik. De anélkül nincs lasagne. Ragaszkodtam hozzá.
Hozzá mentünk haza. A tecsóban vadásztunk szerecsendiót, nassolnivalót, még egy kis narancslét. A vodkához. Lasagne sütést és vodka-narancsozást terveztünk.
Nekiálltunk főzni, mikor a hűtőből mascarponét vett elő.
- És ebből mi lesz? - nézett rámmosolyogva.
- Tiramisu?
- Az! Mi kell még?
- Tojás, vanília, babapiskóta, kávé...
- Három tojás elég lesz?
- Kettőnknek biztosan.
Hagytam. Hadd csinálja, így előszedte a tabletet és tudományosan fogott hozzá. Én mondtam, hogy a tojás habját fel kell verni, de nem hitt nekem. Aztán kiderült persze, tényleg. Ha nem csak a képeket nézzük, ott a turpisság.
Sült a lasagne, hűlt a tiramisu, mi pedig iszogattunk, mesélt és egyre biztosabb lettem benne. Neki a szívesség a szeretetnyelve. Átölelt, jajgattam, hogy fáj a lapockám. Elővett egy krémet és megmutatta, ezzel kenjük be, hogy meggyógyuljon.
Dobáltunk. Egyszer én nyertem - nagy szerencsével, egyszer ő. Majd végül persze győzött a rutin és az övé lett a diadal. Ittam még egy vodkadzsúzt. Közben meghűlt a vacsoránk és megkóstoltuk. Nagyszerű lett. A lasagne is és a tiramisu is. A szénhidrátbombával viszont teljesen elnyomtuk magunkat.
Zuhanyoztam és mire beértem, vetett ágy várt. Hozzábújtam.
- Vettem olyan lila tusfürdőt. - szólt hozzám, miközben ő az ágy szélén ülve várt, de én mögé és hozzábújtam.
- Megtaláltam. Szeretem az ylang-ylangot.
- Nekem is tetszett az illata.
Elindult fürdeni és én bebújtam az ágyba. Mire visszajött, engem kicsit elnyomott az álom. Meztelen volt. Mintha elszállt volna a szégyelőssége. Hasra fordultam és kámforos krémet masszírozott a vállamba. Hozott még egy flakont, de nem foglalkoztam vele, csak élveztem a masszázst.
- Maradj így, mindjárt beszívja a krémet, megmosom a kezem. - kért egy simogató mozdulat után.
Majd visszajött és masszázsolajjal folytatta a kényeztetést. Imádtam. Minden pillanatát. És a szex is egyre jobb. Nincs fáradtság. Így valahogy eltűnik. És egyszerűen örömet akar szerezni. Igen, nekem is.
Ezen az éjszakán valami megváltozott. Bújni akartam és az éjszaka közepén hozzábújtam. Majd ő bújt hozzám. Állandóan érintésben voltunk. S reggel? Lustálkodtunk, majd ébresztőként szeretkeztünk és újra összebújva szunyókáltunk. Ágyban reggeliztünk. Ő készítette, míg megzuhanyoztam. Kávét és választhattam péksüteményt. Emlékezett rá, hogy amikor legutóbb vásároltunk, sós perecet választottam. Mindenre figyel és emlékszik. Döbbenet. Mintha én lennék. És élvezem.
Csaknem délig tévéztünk összegabalyodva. Semmi kedvünk nem volt felkelni, míg a nap utat nem talált a redőny résén át - egyenesen a szemembe. Mehetnékem lett, Szép az idő, s ki tudja meddig lesz még ilyen langyos. Szikrázott a nap és nekem eszembe jutott a medvepark. Tökéletes és laza séta.
Nagyszerű programnak ígérkezett. Teát csomagolt, uzsonnát és kávét is. Én tudtam, hogy ott sem halunk éhen, de hagytam, hadd tegye úgy, ahogy megszokta. Jól esett nekem is.
Medvéztünk, lovacskáztunk, farkasoztunk, sőt farkaspuszit is kaptunk. Épp jó helyen voltunk - a legjobb időben. Fényképezett. Most először engem is. És már az én telefonomban is van egy-két kép róla. Olyan is, amin teli szájjal nevet. Sokkal jobb kép, mint a filctyúkos profilképe. Tetszik nekem. Egyre jobban.
Az estét nála töltöttük együtt. Kicsit kipróbáltam az autószimulátort. Amolyan faltól-falig módra. Aztán hagytam kicsit őt játszani és rajtam erőt vett a nátha.
- Olyan puszilgatós vagy.
- Kicsit. - mosolyogtam a takaró alól, már meglehetősen taknyosan.
- Nem kicsit - mosolygott ő is és megint megpuszilt - el fogom kapni.
- A náthát nem lehet. Vagy te is necc combfixben flangáltál pénteken?
- Persze.
- Hm... Milyen csinos lehettél...
A nátha elnyomott és pár percet szunyókáltam. Mikor kinyitottam a szemem, már forgatta a monitort és bújt mellém. Ölelkezve tévéztün és ő is egyre álmosabb lett. Nyolc körül jöttem haza. Egy adag lasagne-val és tiramisuval. Csomagolt nekem. Nehogy egyedül maradjon vele.
Ezt a palit nagyon lehet szeretni. És én már azt is tudom, őt hogyan kell igazán. Szeretném. Meglátjuk...
