Ma reggel olvastam egy pacák blogjában, hogy ő bizony 14 évesen mikor vesztette el a szűzességét.
S ahogy olvastam, hirtelen bevillant. 1994. július 1-jén még szűz voltam, s másnap reggelre elmúlt. 21 éve történt.
Szerelmes voltam. Az egész az érettségi előtt kezdődött. Talán azzal, hogy a szalagavatóra készültünk és nekem a legjobb barátom lett a táncpartnerem. A legjobb barátom, kivel végig kártyáztam a gimnáziumot és talán mindenki úgy gondolta, hogy a jó ég is egymásnak teremtett minket. Szóval Husinyusziként vele kezdtem próbálni.
- Nyuszikám! Még tíz dekát hízol és nem foglak tudni felemelni! - mondta nekem szeretettel egy bivalyerős emelés után.
És Nyuszikám onnantól kezdve lényegében menza és fényevő lett. Meg vízivó, s egyre kevésbé viziló.
Harmincöt kilót fogytam fél év alatt és ugyanolyan husinak láttam magam. Minden hétvégén diszkózni jártunk, s rajtam látványosan lógtak a ruháim. Engem kivéve mindenki látta.
- Na ebben nem jöhetsz Nyuszikám! - nézett rám egyik péntek este Csillag barátnőm.
- Dehogynem! Mi bajod vele? Kicsit bő, legalább eltakar...
- Te miről beszélsz? Néztél mostanában tükörbe?
- Persze. Malacka vagyok.
- Na gyere ide. Itt a tükör. És vedd fel ezt - ezzel kezembe adta a saját ruháját.
- Hülye vagy? Le fog repedni rólam! Én fel nem veszem!
- Felveszed vagy megpofozzalak és úgy verjem ki a fejedből a hülyeséget?
Felvettem. Úgy állt, mintha mindig ugyanazon méretünk lett volna. S akkor, ott valami megváltozott. Még nem voltam tizennyolc és megszoktam, a fiúk csak a barátnőimre kíváncsiak. Rám - rendszerint - senki és nyugodtan békén hagynak a sarokban egy dupla sprite-tal. Aznap este valami megváltozott.
Egyik este egy magas fiú lépett hozzánk, kit már hetek óta lestem a sarokból.
- Jössz táncolni?
- Én??? - húztam fel a szemöldökömet és tettem a kezeimet meglepetten a mellkasomra - Nem a csinos barátnőimet akarod vinni?
- Nem. Nekem te tetszel. Mi ebben a hihetetlen?
Csak táncoltunk és erősítette a női önbizalmat bennem. Nem emlékszem mi lett a vége, talán másik babát vitt táncba egy este, s én elkezdtem játszani.
- De hát nem vagyok érdekes! Olyan unalmas vagyok. Felvettek a főiskolára, ha ezt elmondom, akkor mind lelépnek. Bezzeg, ha azt vetítem, hogy a szakmunkást most végzem, ledobok ötven pontot az IQ-mból, mindjárt repülnek, mint méhek a mézre. Jó. Ez csak cukros víz, amit mutatok. De az igazi mézre nem is kíváncsiak...
S én elkezdtem sztorizgatni. Egyik este szakmunkástanuló, másik este a francia nagykövet lánya voltam, ki épp csak töri (persze franciásan) a magyart.
Zsivány lányka voltam és gurgulázva kacagtam a diszkóban, ahol megláttam őt. Hosszú haja volt. Hosszú, göndör és tökéletesen állt neki. Jóképűnek láttam, és játszottam a kitalált meseszerepet. S miközben eljátszottam - vagy egy hétig - éreztem, ebből nincs kiút. Az érettségi előtt bevallottam mindent. Nem hitt a fülének, de végül csak nevetett. S én menthetetlenül szerelmes lettem június közepére. Kénytelen voltam elmondani, én nekem ez nem megy. Mert én még soha... és ez így nem megy. Hát nyaralni mentünk, a sulitáborba, végzősként, Dunaújvárosba. Július elsején. Beköltöztünk a kis faházba, s ő átöltözött. Úgy dobta le a nadrágját, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne köztünk, és vette fel a fürdőnadrágját. Szégyellős voltam és elpirultam. Még szerencse, hogy volt okom a napfényre kenni az egészet.
Apró dolgok jutnak eszembe. Arról, hogy nem gondoltunk arra, hogy össze kéne tolni az ágyakat. Átölelve aludtam. Reggel jó volt felébredni. S csak képek villannak. Apró képkockák. Ahogy a tábortűz körül ülünk és énekelünk. Még az is kiderült, hogy énekszakos voltam, s nem este kétségbe, ha furulyázni kellett. Magas labda? Csapd le. Akkor sem érdekelt, most sem. Emlékszem, hogy nagyon megbántott. Arra is, hogy azt hittem, minden férfi pont ilyen és ekkora férfiassággal van megáldva. Aztán egy évvel később elköszöntem tőle. Már nem viseltem el több bántást.
- Na végre! De ugye nincs visszaút a rosszfiúhoz?
- Nincs - zokogtam vezetékes telefonnal a kezemben, miközben ültem a fürdőkádban.
És akkor elmesélte a barátnőm, hogy ez a fiú szerinte hol és hányszor feküdt össze másokkal. Nem igazán érdekelt, s azóta a jótékony feledés homályába merült. De az ő nevét ma is tudom és sosem kerestem rá a filctyúkon. Nem, ma sem fogok. Jó eséllyel valamelyik börtönünk lakója lehet. Egy dologban volt nagyon jó. A szexben. S ezzel bennem a kezdetekkor beállította a szintet. S kevesebbel nem elégszem meg...
