Már 59. Aki komolyan tolja az internetes társkeresést és nő létére még nem futott bele, az nem is tolja igazán.
Cseresznyemagos először vagy 10 éve írt nekem. Nekem és a csajok közül többeknek. Egy bulin ezen nevettünk. Nos... pénteken újra írt. Nekem.
Szia!
Szép vagy, és jó a reged.
(Köszi.)
Azért írok, mert nagyon tetszel nekem, társat keresek, és remélem, Téged nem zavar, hogy BIOLÓGIAI CSODA vagyok, minimum 130 évig fogok élni (lsd. Aubrey de Grey), és olyan fiatalos vagyok testben-szexben-lélekben, hogy azt a 20 évesek is megirigyelhetik. Fiatalosságomat a Veled közös gyerekeink is örökölni fogják tőlem is, és nemcsak Tőled, ami Neked, a leendő gondos anyának is biztos fontos.
Te hogy szeretnél gyereket nevelni?
(Veled? Na attól mentsen meg az ég, te biológiai csoda. Aki a szexben is húszéves. Közös gyerekek? A negyedik mondatban? Kizárt.)
Gondolom, Te is kérdezel majd mást is, mint ami az adatlapon van. Ezt teszem most én is, Te pedig majd nyilván eldöntöd, hogy levélben, levelekben, vagy személyesen legyen-e szó valamiről:(Sehogy bakker. Sehogy.)
Te milyen gyakran és milyen jól idézel fel képeket, hangokat, ízeket, szagokat, hőmérsékleteket, tapintásokat stb., pl. még örömet, vagy bánatot is? (Nem az a kérdés, hogy látsz-e, hallasz-e stb., mert arra világos a válasz.)
(Apu., kezdődik!!! )
Miről szoktál beszélgetni? Társaságban Te vagy a központ? Vagy kilógsz a sorból? Négyszemközt Te irányítod a beszélgetést? Vagy eleve rosszak a kérdések?(Az ötlet is rossz. Naná, hogy imádok a központban lenni. A barátaim meg tűrik. Mert jó fejek)
Írhatunk arról is, hogy mitől hatódunk meg? Vagy másról akarsz?(A cseresznyemagok nem jönnek? Pedig körbe is rakhatjuk, meg sorba is lehet rendezni vagy kis kupacokat csinálni belőle. Vagy ezt a leckét már vettük, emlékszel? Én bár ne emlékeznék... Csak a gurgulázó nevetésünk jut eszembe. Az út Pécsre. Kitartott a harminc oldalas leveled. Ezzel csak Érdig jutunk. Az Osztyapenkótól. Még a címedre is emlékszem. Ááááááááá!)
Te mit gondolsz Key: A gyermek évszázada, Moir - Jessel: Női agy - férfiész és Goleman: Érzelmi intelligencia c. könyvéről?(Nem olvastam. Se kiadó, se kiadás éve. Szintesés van.)
Ahhoz mit szólsz, amit Karel Capek: Az utolsó ítélet c. elbeszélésben írt?:
"- Tulajdonképpen miért nem ön... miért nem te magad ítélkezel, Isten? - kérdezte Kugler elgondolkozva.
- Azért, mert mindent tudok. Ha a bírák igazán minden, de minden körülményt ismernének, akkor ők se tudnának ítélkezni; csak mindent megértenének, de úgy, hogy belefájdulna a szívük. Hogy is ítélkezhetnék én fölötted? A bíró csak a gonosztetteidről tud; de én mindent tudok rólad. Mindent, Kugler. És ezért nem ítélkezhetek fölötted."
(A teljes elbeszélés megvan a reglapomon.)(Ááááá itt a kultúra és teljes elbeszélés. Na persze. Itt 500 karakter a limit.Abba nem fér bele, ez tuti.)
Arról mi a véleményed, amit akár itt: http://www.c3.hu/~tillmann/konyvek/ezredvegi/text/bourdieu.rtf akár más helyeken Pierre Bourdieu mond?(nem érdekel a véleménye)
És arról, amit Mérai Kata mondott?: "A felnőtté válás után az ember rájön, hogy legtöbbször a szerelem érzésébe szerelmes, s döntés kérdése, hogy belemegy-e egy viszonyba." (Helyi Téma, 2012.03.26.)(Forrás megjelölve. Ez Ő. Bár a fotó sem változott. Ez a Kata se volt igazán szerelmes.)
Kérlek, írd meg, hogy levélben, levelekben, vagy személyesen legyen-e szó ezekről és másokról, és azt is, ha úgy érzed, ideje személyesen is találkoznunk.(Ez az érzés sem most, sem ezer éve nem volt meg.Nem, nincs itt az ideje és sosem jön el az az idő, hogy én ezt kibírjam. Inkább a Holdra költözöm. Vagy veszek egy új vibrátort. Kettőt. )
Várom leveledet a ....@freemail.hu címen. Kérlek, írd bele a levél tárgyába = témájába, hogy Te vagy az a (társkeri)-ről, hogy a levél feltűnő legyen.(Szádzsektbe baszki. Mondom neked SZÁBDZSEKT! Az kimaradt. Subject. De addig állj féllábon, míg én válaszolok. Időnként válts lábat. 120 év hosszú idő.)
Szia (aláírás)
Csak a levél lett rövidebb. Bár tudnám felejteni. Vajon hány lájkot kapna - nekem is megvolt! kiáltással - a filctyúkon? Anamival megosztom. Sírni fog a röhögéstől. És a pécsi drága barátnőmmel. Aznap együtt mentünk Pécsre - hárman. Istenem de rég volt. Szép emlék. Még most is emlékszem...
- Nyuszó, ha nincs ott az a darumadár, én komolyan megnyúzlak.
Ott volt. S én ültem hátul a "gyerekülésben". Ma már egy nem is olyan apróka legényke helye. S így szép az élet.
