- Mi van? Behánytál a melótól? - kérdezte kedden Anami.
- Nem a melótól, de be. Még azt sem gondolom, hogy a kebab volt. Szerintem vírus, mert a lakodalmas kutya hozzám képest - kölyökgólya.
Rosszul lettem. Olyannyira, hogy a kollégák, padlón fekvő testem felett arról próbáltak meggyőzni, hogy most hívják a mentőket. Nem hagytam. Na azért ellenkezni még volt energiám. Inkább a sofőrszolgálatot.
Jött egy izmos, jóképű. Ilyet se küldtek még. Biztosítottam róla, hogy nem vagyok részeg - csak úgy tűnik beteg. Két nap kellett hozzá, hogy magamhoz térjek. Kedden csak a plafont és az áldott HBO-t bámultam. Most voltam hálás neki, hogy létezik és nem kell gondolkozni mit nézzek, jó az.
Most péntek van és nem sok dolgot vagyok hajlandó megenni. Lényegében csak főtt krumplit. Tegnap már kívántam egy kis dinnyét is - fehér sajttal. Utóbbi még mindig a hűtőben figyel. De sokkal jobban vagyok. Tényleg.
A Taxissal még mindig váltok reggel-este levelet. Úgy volt, hogy tegnap felhív. Nem hívott.
Bocs Nyuszi, rohanásban voltam, holnap hívlak.
Oké. Bolond nap volt. Én is rohantam, stresszeltem, kimerültem és fejfájással kilenc körül beájultam. Reggel küldött a társkerin "jó reggelt" üzenetet. És persze este felhív. Oké. Azt beszéltünk meg, hogy szombaton este koncertre megyünk. És nem is az én ötletem volt, hanem az övé. Hm. Igenis tetszett. Adott alternatívákat, választottam, aztán bevallotta, hogy ő legszívesebben melyikre menne (amit én tudtam a korábbi csevegéseinkből).
- Menjünk arra. Jól fogom magam érezni. Legközelebb pedig én válaszok. Deal?
És mosolygás van. Reggel megy aludni, én akkor ébredek. Éjjel dolgozik, én akkor alszom. De a koncert miatt kihagyja a szombat estét. Jó. Lehet, hogy miattam is egy kicsit. Majd meglátjuk. Melegbarna szem, sötét haj. És a fotóról úgy tűnik vastagabb a karja, mint nekem. Ez jó. Holnap még dolgozunk rá Vicával. Muszáj visszatérnem a mozgáshoz. Igaz, csak finoman. De muszáj.
Ma este koncert Zaferyaval, holnap a Taxissal. Élek. Minden bizonnyal élek. És olyan mosolygós vagyok attól, hogy nem kell egy kávézóban ismerkednem. Cuki leszek. Ígérem.
Aztán, hogy így itthon feküdtem, két nagyszerű regény képei is villogtak a fejemben. Már tényleg meg kellene írnom. Legalább egy-egy izgalmas bejegyzés formájában...
