Szomorúan. Fásultan. Rendesen elegem van. És veszek egy nagy levegőt és újra bízom egy percre, mikor levelet kapok.
Akkor is, ha az utóbbi napokban behúztam egy balul sikerült randit, ahol a pali persze nem 177 cm, és én kifejezetten nagy voltam mellette. De rutinosan kezelte. Kicsit messzebbről indít és csak felsőtesttel hajol, montha... mintha, de nem. Természetesen nem mutatkozott be és én hagytam beszélni. Két óra telt el, majd rágyújtott egy cigarettára és én eljöttem. Azóta - természetesen nem keresett - így visszautasítanom sem kellett.
Aztán az én egyik társkeresős barátnőm megkért, két óra aktív sírás után, hogy csak még ide. Erre az egy alkalmazásra regisztráljak fel. Megtettem. Mert hátha másfél millió emberből találok egyet. Az egyetlen egyet. sak és kizárólag olyan férfiakkal ismerkedem, akik felsőfokú (főiskola, egyetem, posztgraduális képzés) jelölnek meg az adatlapjukon. Hátha elkerülöm... de nem.
A napokban két Harisnyás Pistike is jelentkezett. Mindkető a harisnyanadrágos sülkeimet csókolgatná, masszírozná. Lehetőleg este, mikor hazajövök a melóból. Az egyik elismerte, Ő bizony fetisiszta. A másik? Nos, ő több szakemberrel is beszélgetett (!) erről, és ez bizony nem beteges, hanem egészséges vágy. Ráhagytam és kíváncsian megkérdeztem, vajon melyik főiskola adott neki diplomát. Csak nem képzelem, hogy ő a személyes dolgait megosztja! Ő nem társat keres, csak "nézelődik". És természetesen előtte kifejezetten részletesen mesélt a lábmasszázs mániájáról.
Aztán jött Gé, aki erős kezdéssel és gyenge befejezéssel végezte.
Szia, van gyereked?
Tágra nyílt pupillákkal lestem, mi lesz ebből és szemlesütve írtam, nincs. Azt hittem jön a kedvenc kérdésem is.De nem, Ő nem tízéves, hanem 37. Így a másodk mondat is remekbeszabott kérdés:
Szülnél majd?
Itt én kérek elnézést, hibáztam. Kedvesen és kultúráltan válaszoltam neki, ahelyett, hogy elzavartam volna a fenébe.
Randiznál velem?
És én még mindig jólnevelt és politikus vagyok. Még nem tudom. Pedig dehogynem. A lelkem mélyén tudom.
Szereted a magas pasikat
Így. Ez nem kérdés. Egyébként igen, azokat szeretem. Valahogy, ha egy kétméteres úr azt mondja "Kicsim", elhiszem. A Hónaljkutya ezügyben nem túl hiteles, na. Szóval szeretem a magas, intelligens, normális pasikat. Tudom, váltsak mozijegyet és nézzek meg valami romantikusat.
de szexcentrikus vagyok, nem baj?
... hogy mi a fenéért nem rohanok ki ilyenkor?És leírom, amit én gondolok. Csak tudnám mi jár a fejében?
Beléd fogok élvezni, akarod?
Kell nekem érdeklődni? Hát mégis, tényleg érdekel, hogy mi jár a fejében? És én még mindig tudtam higgadtan válaszolni. Lassítson már!
Majd eltelik két nap és újra.
Szülnél majd? Gyereket akarok csinálni neked.
Arról szó sincs, hogy én mit akarok.
- Nem is ismersz.Mindenkinek gyereket akarsz csinálni? Ha ez lenne a célom, már lenne. A gyereket viszont én az apjával szeretném, családban nevelni. Másképp a dolog egyáltalán nem érdekel.
- Igen, mikor teherbe esel összeköltözünk.
Hát nem romantikus?
- Addig viszont minden nőt megróbálsz teherbe ejteni, aki csak hagyja magát. Egyszerűen remek.
- Csak veled akarom csinálni.
- És ezt most nekem illene elhinnem...
- Olyan hihetetlen?
- Az. Jelen pillanatban teljesen zavartnak tűnsz.
Mondhatni beteg. Aztán ráugrik a technikára.
- Szereted, ha hosszan nyalnak előtte?
- Nem.
- Egyből feltolom? :)
- Remélhetőleg nem...
És itt jön a marketingfotó. Csak egy link, itt nincs másra lehetőség. Reggel hétóra van.
- Tetszik?
- Hál'Istennek nem tudom megnyitni. Ki/mi van a képen?
- 23-as, egészen a méhedig fog érni, mikor megindul belőle az apatejci
- Sikerült elküldened egy fotót a farkadról?
- Igen.
- Melyik egyetem adott neked diplomát, ahol öt év alatt nem sikerült senkinek megtanítani téged a kulturált viselkedésre a nőkkel?
- 79 nővel voltam innen, de főleg férjesek voltak, gyereket akartak, de ők nevelik.
- Vége van. Ez nem az én stílusom és nem leszek a listádon sem a nyolcvanadik, sem az utolsó.
Itt a baj. Ne legyen 79, csak 7-9 nő. De mégis van, akinek ez lehetőség és szétrakja a lábait. Egyszerűen nem hiszem el, de megint szembesültem vele. Az ilyen elemek azért léteznek és szórják a magjukat szerteszét, mert igény van rá. Igény, de nem nálam.
Nos... így állunk. Ha ez így marad, akkor én inkább egyedül. S mikor épp elvesztem az utolsó reménysugarat is, megcsillantja magát, hogy hátha... Na erre várok - most.
