Na jó. Megkaptam, amit kértem. Tényleg. Családot, örömet és könnyeket. Ez utóbbi jött a hétvégén, nálam ugyanis eltört a mécses. Hétközben eső esett, így Szerelmemnek hétvégére maradt a munka... Nem sok lehetőség maradt, vagy én leszek a gyerekekkel, vagy a gyerekek mennek az Apjukkal dolgozni. Utóbbi szerintem veszélyes és cseppet sem szórakoztató nekik, így maradtam annál, hogy majd megleszünk mi - hármasban.  Tulajdonképp már pénteken kezdődött, mikor rohantam haza, mert a kicsi vagy megy az Apjával vissza melózni, vagy velem jön. Velem jött bevásárolni és egy tündér volt. A nagylány moziba ment a barátnőivel, mi pedig otthon randiztunk később - hármasban. A kicsi zöldséglevest kért és tejberizst, együtt főztünk, s lényegében a vacsora végére a nagylány is hazaért.

A szombat valahogy eltelt. Jöttünk-mentünk, már reggel átmentünk hozzám - két kutyával, két gyerekkel -, rohangásztak a szomszéd kislánnyal, majd dél körül hazamentünk.

- Beugrunk vásárolni? - kérdezte a nagylány.

- Viccelsz velem? Két kutyával és két gyerekkel a teszkóba?

- Nem, a DM-be!

Na nem. Nem mentünk, bár úgy érezte, ha nem kap valami igazán csajos tusfürdőt a DM-ből, akkor a tanév el sem kezdődhet. Hazafuvaroztam a csipet csapatot és nekiláttunk csirkepörköltet készíteni galuskával és tejfeles uborkasalátával. Apa kérése volt - vártuk haza estére. Sokat társasjátékoztunk a teraszon és tényleg elfáradtam.

Vasárnap reggel - miután a Szerelmem dolgozni ment - visszaaludtam. Valahogy a gyerekek is érezték, kell nekem a pihenés és hagytak fél kilencig szundikálni. Reggeliztünk, majd társasjátékoztunk és közben átalakítottam a csirkepörköltet rizses hússá és összeraktam egy paradicsomos-uborkás-feta sajtos salátát.

Délben a Kedvesem hazajött és együtt ebédeltünk.

- Ezt mikor csináltad?! - kérdezte elképedve a Nagylány.

- Amikor társasjátékoztunk.

Na igen. Állandóan rám kellett szólni, hogy én jövök, de csak elvertem őket a játékban és az ebéd is elkészült. Apa érezte, hogy feszül nálam a húr, fáradok és ennek nem lesz jó vége.

- Nem jó ez így, hogy rád tolom a gyerekeket, látom, hogy fáradt vagy.

- Fáradt vagyok, igen.

Közben a Nagylány berongyolt a nappaliba és megkérdezte:

- Sütünk délután muffint?

- Sütünk - válaszoltam és már láttam, hogy nem pihenek. Holnap iskola, még sehol sem vagyunk, csak jönnek a feladatok és kezdenek összecsapni a fejem felett a hullámok.

Elmentünk bevásárolni, ahol az a szabály - legalábbis nálam -, hogy mindenki egy dolgot választhat magának. Egyetlen egyet. A Nagylánynak extra tusfürdő kellett (megjegyzem van otthon mivel fürdenie, de neki a csajos Playboy márka kellett), míg a Kicsinek egy üdítő.

- És a kiflimmel mi lesz? - kérdezte aggódva a Kicsi.

- Kaphatsz egy kiflit, az rendes étel, nem édesség, azt lehet az üdítőd mellé.

- Figyelj! - szólt Nagylány a Kicsihez - Nem választanál egy csipszet inkább?

- A Kicsinek az üdítője kell, de te lemondhatsz a tusfürdődről. - szóltam közbe.

- Nem, azt nem, az kell.

Persze a boltban ezerszer próbálkoztak, de nyertem. Csipsz nem jött és kétliteres akciós kóla sem. Viszont a sütőport, a muffinpapírt elfelejtettem... Persze. Nálam ezek otthon egyszerűen vannak.

- Nagylány! A M. végülis sütött neketek muffint, nem? Valahol lennie kell hozzá papírnak itthon... - kérdeztem.

- Nem, sosem sütött végül. Csak megígérte.

Én persze elkezdtem keresni, olyan helyeken, ahová én tenném és nem találtam. Épp fenn álltam a szék tetején, mikor a Kisördög a légpuskával a kezében bújt elő a kamrából. Egy szemvillanás alatt ott teremtem, kivettem a kezéből, behajítottam a kamrába és a már visító gyereket a szobájába vittem.

Megijedtem. Hogy a fenébe juthatott ez eszébe? Szétvetett a düh, amikor felhívtam az apját. Hiába mondta nekem, hogy nincs töltve, nem tudja felhúzni, Isten tudja mivel nyugtatott még, de én majdnem sírtam. A gyereket beraktam az ágyába, a Nagylány - látva a balhét - kiment kutyázni, én meg nekiálltam mosogatni - kábé negyedszer ezen a vasárnapon. Ahogy mosogattam egyszercsak eltört a mécses és menekülni akartam. Kiszakadni és nem ott lenni. Persze a felelősségtudat még a hisztinél is erősebb bennem, így nem indultam el, csak megkértem a Nagylányt, hogy menjen el a sarki boltba, hátha van papír a muffinhoz. Mikor visszajött, még mindig remegtem és nem kapott semmit. Tudtam, hogy két lehetőség van, vagy hazamegyek, vagy a sarki hipermarketbe. Szerencsére Nagylánynak remek ötlete támadt, menjek egyedül, Ő vigyáz az öccsére, így hamarabb megjárom. Megkötöttem a Tündérmackó nagy kutyámat és mellé bezártam a kicsit, majd azzal mentem el, hogy engedjék el őket, ha becsuktam a kaput és vegyék fel a telefonomat, ha csörög, mert lemerült és otthagytam az asztalon.

Remegtem az idegességtől és szédelegtem az áruházban. Egyszerűen nem volt papír, így vettem sima sütőpapírt, még jobb is, legalább van mit gyártaniuk, míg én előkészítek mindent. Kolbászoltam. Ez a legjobb szó. Csak mászkáltam a boltban, majd valami azt súgta siessek. Éreztem, hogy a kutyák miatt mennem kell.

Ráfordultam a kapura, de nem mertem azonnal kinyitni, hátha szabadon bandáznak és akkor futhatok az újdonsült csaj-falka után, így óvatosan kinyitottam az ajtót. A két kutya ott ült, ahol és hagytam. Megkötve és bezárva. Mindkettő úgy nézett Rám, mint a megváltóra és nem értette minek hagytam itt őket ilyen sokáig.

Beálltam gyorsan és elengedtem őket. Örömmel ugráltak és puszilgattak körbe a kutyalányok, majd bementem a házba.

- Apa hívott - fogadott a Nagylány.

- És mit mondott?

- Nem vettem fel.

- Remek. Két dolgot kértem. Az egyik az volt, hogy vedd fel a telefonomat, ha csörög és légy szíves engedd el a kutyákat, ha becsuktam a kaput. Egyik sem sikerült.

- Hoppá. Tényleg - nézett rám nagy szemekkel.

Hát nagyon hoppá. De legalább nyugiban társasoztak a földön és a Kisördög is normálisnak tűnt, így kezdődhetett a sütés. Kétszer akart Ördögöm hisztizni, de csak felemeltem az ujjamat és abbahagyta. Szép. Megy ez. Megküzdünk mi ezzel ki irányít. Jelenleg én. Bakker, én vagyok a felnőtt. Ha tetszik, ha nem.

Már javában sütögettünk, mikor megjött Apa és feszült volt.

- Inkább hazajöttem. Éreztem, hogy valami van. Hallottam a hangodon és utána nem vetted fel a telefonod.

- Megkértem a Nagylányt, de nem vette fel helyettem. Aztán mikor visszahívtalak, kiesett a kezemből és alkatrészeire hullott. Utána hívtál vissza. Gondolom, hogy idegesítő lehetett. Tény, hogy besokalltam és egy kicsit elmentem. Ma egész nap mosogattam, pakoltam, gyerekeztem és fáradt vagyok. Cseppet sem vagyok ehhez szokva, értsd meg. Én vasárnap kávézni szoktam a teraszon hímezgetve, nagy kutya a lábam mellett horkol és béke van. Most pedig állandósult a nyüzsgés és szinte pihentetőnek érzem, ha bemehetek dolgozni.

Kiborultam és estére pokoli rosszul lettem. Épp úgy, mint két hete. Évek óta nem hánytam, most pedig kétszer is. (Nem, nem vagyok terhes, csináltam tesztet, egy csíkos) Nem bírtam aludni, így éjjel egy körül kimentem a teraszra. Tündérmackó nagy kutyám érzi, ha bajom van és jön gyógyítani. Mindent gyógyító kutyanyállal és bújással. A Vakarék szeles, ugrál és játszik. Állandóan. De Nagykutyám morog. Ránéz és helyreteszi egy morgással. Nyughass! Nem látod? Nincs jól! És még közelebb fekszik hozzám. Gyorsan járőröz, azt hiszem jobban érzi magát így, mint otthon egyedül.

Majd' három órát mászkáltam, virrasztottam, míg vissza tudtam menni aludni. Ma sem vagyok jól. Iszom a kamillateát, az ebédemet megettem, de ha eszembe jut a paradicsom, szinte borul is a gyomrom. Fenébe. Pedig szerettem. De azt hiszem ez "csak" a stressz. Valamit nagyon gyorsan tennem kell...

Na ja. Ma kiderült, hogy lőttek a miniszabinak, a Vakaréknak lejárt az útlevele. Huszonakármennyi nap, hogy kiállítsanak neki egy kártyát, "személyit", hogy az únióban az Apjával utazgasson. Cool. Sebaj. Zaferyaval megyünk és van két kiadó helyünk. Külön szobában. Valaki csatlakozna, hm?