Szóval ilyen nincs. És mégis van.
Ezt a pacákot, azt hittem leráztam és mivel nem válaszoltam, így vette, hogy nem érdekel. De nem, ma reggel újra üzenetet küld, hogy velem szexelne. Itt ülök én, az érzékeny lelkemmel, a puha és selymes bőrbe bújtatott meleg testemmel és nézek a monitorra mert nem hiszem el, amit látok.
Jó. Le akartam zárni. Szépen.
És a rendszer csilingel, azóta pedig lefagytam. Ilyen levélre - levél az ilyen? - nem számítottam.
Uraim... tényleg? És Hölgyeim... van, aki erre rábukik, oszt' intézi? Még röhögni sincs kedvem. Mert én teljesen más vagyok. És inkább mégegyszer meghallgatom és Beával éneklem együtt ezt a dalt.
Szabadon szárnyalnék
Egyedül táncolnék
De valaki suttog
S halkan lép felém
Simogat csöndekkel
Szelidít nézéssel
Mosolyog némán
S szirmot szór elém
Fény gyúl, gyöngyház-színű
A szirompelyhek széle oly szép, lágy ívű
Két kéz arcomhoz ér
De meg is ijedek, szaladok
egyedül maradok, s úgy lejtek én
