Szóval azt azért leszögezném nem jó a csapdában ülni.

De mégis olyan jó! Mintha egy kis keleti fűszer került volna a paprikás krumpliba. És az egész olyan, mintha most készülnék a halálugrásra. Ezer kép cikázik a szemem előtt. Még szerencse, hogy a lelkem remekül használja a fotókat és a rajzfilmet.

Adott egy (nagyon) nős pacák. Évek óta csajozik és szeretőt tart. Mindig egyet, mint ma kiderült számomra is, bár én sosem ezt gondoltam róla. Mármint nem a tényt, csak a számot. Egyet. Akihez erős vonzalom és szex köti. Semmi más.

És mi meg mostanság flörtölünk. Tulajdonképp reggeltől. Késő délutánig. Azután most eljutottunk odáig is, hogy ma majdnem találkoztunk és a józan eszünk visszarántott. Olyan ez az egész, mint egy bungee jumping gumikötél nélkül, állunk fenn a kosárban és csipkedjük egymást, majd időnként odadobjuk a másiknak azt a fránya kötelet, pedig minden bizonnyal mindketten, kézen fogva ugranánk a halálba.

Szép kis történet, nem igaz?

Szeretne megölelni. Megcsókolni. Sétálni velem a vízparton. Majd elköszön és elmegy.  Attól tartok... nem. Nem vagyok hajlandó tartani semmitől. Csak ugrom. Istenbizony.