Hiba a mátrixban. Ez jutott eszembe, mikor reggel, a belvárosban utamra indultam.
Lementem az irodából az utcára és körbenéztem. Mindenki szürke. Szürke, fekete, sötétkék és drapp. Az emberek dolgozni mentek. Én pedig mosolygós arcommal és málnaszín ruhámmal rikítottam köztük. Mint a piros ruhás nő, a mátrixban. Csak hiba lehet. Az emberek, mint a most érkezett földönkívüli szerzetre, bámultak rám és kételkedtek az épelméjűségemben. A teherautó megállt a kereszteződésben, megvárta míg az átkelőhöz érek és nézett. Átlibbentem, csak úgy suhant utánam a ruha és mosolyogtam továbbra is.
Milyen jó! Élveztem a színt. Imádom!
