Nem, ne is lapozz, nem teszek fel képeket, de

ezt muszáj leírnom. Bár leírhatatlan.

Szóval adott az én nem udvarló, de udvarlóm. Ugyebár másfél hete nem találkoztunk, mert beütöttem a fejem és hát a hét óra már olyan későn van, hogy csuda. Ettől függetlenül vagy ő ír nekem, vagy én  neki. Szerdán a sikeres vizsgája után felhívott, SMS-t küldött, mert nem vettem fel a telefont és visszahívtam. Mintha egy pár lennénk, de hát (még) nem vagyunk az.

Épp tegnap volt egy negyedórám, míg visszaadtam egy listát az emeletre, hogy ellenőrizzék a papíradatokat a fizikai valósággal, mikor ráírtam és ő büszkén mutatta meg nekem a közösségi oldalra feltöltött szüreti képeit. Ne is kérdezzétek, nem a filctyúk és szerencsére talán nem is nyilvános.

Lapoztam a képeket. Levi derékig a hordóban - sárga gumikesztyűben. Akkor még nem tudtam, hogy ez a bemelegítés. Ott állt. A kert közepén. Nagyon férfias fotó, kezében az illusztrációs légpuskával. Az öltözet azonban mindent visz.

Marcona tekintet, egyszerű T-shirt fazonú póló, - és innen jön a gyors hadarás - kinyúlt mackónadrág, fehér zokni és papucs.

Arcomon döbbenet és ezt nem tudtam szó nélkül hagyni. Aranyapám... egy szavad se legyen, ha nejlon otthonkába bújok. Két szőrös csülökkel tudom feldobni. Bár ahhoz az kéne, hogy két hónapig ne menjek Kozmikához.

Csak meg akarta mutatni a szüretet. Tényleg. És eszébe sem jutott, hogy ezek a képek mindenre alkalmasak, még papíron is tűrhetőek, de vállalhatatlanok.

Aztán eszembe jutott nagyanyám aranyigazsága. Minden férfi úgy néz ki, ahogy a felesége felöltözteti. Ha jóképű, jól öltözött férfivel szeretnél megjelenni jól nézd meg mit és hogyan mosol vagy vasalsz ki.

Na igen. Végül is. Ez a kettő ráadja helyettem, ami nekem tetszik és eltünteti azt, amit amúgy is kukába hajítanék. Nos nyuszi... innen szép nyerni!