Megérzések vannak. Oké, szeretethiányos vagyok. Ő is. És mindketten kapunk a másiktól szeretetet. Érintést. Simogatást. Jó szót...
Nekem speciel túl régóta hiányzik a "délben telefon a kedvestől". Tegnap felhívott és én este megjegyeztem, hogy bizony nekem ez nagyon jól esett. Még sosem csinált ilyet korábban.
Néha csak a megérzéseim alapján döntök, most úgy éreztem, hogy jó lenne felhívni ... :-)
Aztán hiányzik a wellness-hétvégézés. Nem nagyon volt benne részem az utóbbi években. Vagy egyedül voltam, vagy egyszerűen nem volt rá közös igény. Az én igényem pedig önmagában nem feltétlenül elég. Erre ma, szó szót követ és megbeszéljük, hogy egy Hévíz jól esne. És mindketten bújjuk az akciós ajánlatokat.
Talán érzi. Talán tényleg ennyire érzi a kívánságaimat. Vagy csak összehangolódott a lelkünk? Vagy csak épp tényleg pont ugyanazokat a dolgokat szereti, mint én. És este kaptam egy virtuális jóéjtpuszit. Mindenhova. Csak így. Esküszöm szombaton elkérem az összesen. Amolyan valóságosan.
Persze az is lehet, hogy ezen a héten kezdtem el igazán hiányozni neki. S igazából ő is hiányzik nekem.
Csak lenne már holnap...
