Jól van. Izgulok, mint az állat.
Milyen állat? Mondjuk, mint egy nyúl a vadászidény kezdetén.
Csomagolok. Lényegében egész nap. Körmöket festek. Mosok. És festek megint.
Bugyikat pakolok. Vajon tehetek be pamutbugyit? Ugyan minek. Csipkében akarok lenni. Aztán mégis beteszek egy pamutbugyit is.
Hálóruha. Nem is hordok hálóruhát, ha nem muszáj. Aztán beraktam két éjszakára kettőt. Csak mert izgulok.
Egy kis, egyszerű, fekete ruha. Csak, ha elmennénk vacsorázni és egy másik (mellesleg zöld) péntek estére. Viszont színes harisnyával.
Két hosszú ujjú póló. Jó lesz a farmeromhoz. És persze fürdőruha. Meg hozzá törülköző és kendő. Meg elcsomagolva egy pezsgő. Meglepetésként két pohárral. És némi dióval és diákcsemegével.
Ő tanácstalanul pakolászik. Talán ugyanolyan régen volt így - a nővel - pihenni. És legszívesebben hozzá bújnék. Most azonnal. Holnap indulunk, Reggel. És előtte együtt alszunk. Mert jó. Mindkettőnknek.
