Vannak napok, amikor kicsit jobban nekikeseredek az életnek és elmantrázom kikkel nem kezdek. Tegnap a csajos napon aztán megkaptam.
Tartsd magad többre! Ne félj tőle!
Hát jó. Megpróbálom. Bár nem vagyok divatban.
Aztán történt ma (csak így in medias res), hogy a tecsóban, az önkiszolgáló pénztárnál odalépett hozzám egy srác és megkérdezte segíthet-e feltenni a kosaramat a pultra, hogy ki tudjam pakolni. Kedves volt. Komolyan. Én meg mufurc. Hát... ez nem volt szép. D már azt sem mondhatom, hogy játszóruhában teszkózva, nem jön oda hozzám senki. Dehogynem. Csak épp nekem kéne kicsit normálisabbnek lennem. Jobban reagálnom a kedvességre, a segítőkészségre. Nem bűn elfogadni a segítséget és nem kell(ene) nekem mindent önmagamnak megoldani.
Aztán vettem egy kígyómintás ruhát. Vadállati. Abban hajlandó vagyok holnap elmenni randizni. Már, ha felhív. De eddig nem hívott. A dolog Mókussal úgy látszik elmúlt.
