Vívódtam. Utólag teljesen feleslegesen. Autóba ültem és lementem, Velencére.
Az út itthonról tényleg negyven perc. Hamar odaértem, végig autópálya. Kerestem egy jó kis parkolóhelyet, fogtam a törülközőmet és lementem a fesztiválra.
Még alvó üzemmódban, mini koncertek és csalódtam. A tó elkerítve. Mondjuk jogos. A részeg népet kordában tartani, hogy ne legyen hullákkal tele a tó, muszáj. Értem én, de... nincs de. Az észérv szerint igazuk van. Én meg fürdeni akartam. Kimaradt. Kinéztem egy sörpadot, közel a Rauch sátorhoz, ahol épp dumaszínház ment (nem hallgattam, kint ültem) és láttam a nagyszínpadot, majd ledobtam a trikómat és eldőltem rajta napozni.
Tényleg minden befér a mini táskámba. A törülközőt is betuszkoltam és a fejem alá tettem. Csináltam szelfit, csatakos hajjal - negyven fokban. Felhők gyülekeztek, így befuccsolt a napozás, bementem a sátorba és kicsit táncoltam a Margaret Island és a Blahalouisiana koncerteken. Esett pár csepp eső is, de a szél úgy elfújta, hogy nyoma se maradt, csak a por.
Elképesztő por volt. Megint úgy néztem ki, mint aki két hete nem mosakodott. Senki se volt szebb, csak némelyek toltak rá némi vörös rúzst. Úgy tűnik divat. Én nem tettem fel, pedig jól áll.
Ezt vártam. Ezt a programot. Különleges és megismételhetetlen. Egyre bentebb mentem, balról jobbra. Majd az exférjem üzent. Merre vagyok?
Úgy döntöttem, hogy megkeresem. Megnéztem kikkel van és maradtam. Utólag tudom, hogy jobb lett volna visszamennem, de így sem volt rossz. A program zseniális volt, imádtam. A Punnany nem tetszett. Talán, mert nem ismerem a régi számaikat. És a Hősök sem a kedvencem. De a többi - nekem - nagyon rendben volt.
Buda Marci kérdése válasz volt mindenre.
- Tegye fel a kezét, aki a hetvenes években született! (én és még páran)
- Nyolcvanas évek? Látom már sokkal több.
- Kilencvenes évek? Ez az!!!!
A kétezreseket már nem is említem, ők még gyerekek. Na ezért nem pasizom a fesztiválon...
Este, fél 12kor indultam haza, s majdnem éjfélre haza is értem. Kár lett vo
