Nagyon vártam a találkozást. És ahogy vártam, folyamatosan éreztette velem, írta, hogy nagyon várja ő is.
És most annyi minden van a fejemben. Meg a fülemben a hangja. Meg a pillanat, ahogy körbenéztem és kerestem az "elég" magasat.
Előbb érkeztem. Körbenéztem, de nem láttam. Bementem a kutyakaja boltba és vettem némi nassolnivalót a kutyusomnak. Mikor kijöttem láttam, hogy a mellettem lévő helyen egy fehér autó áll. Megrántottam a vállam és azt gondoltam, most fuccs az egymás mellett parkolásnak.
Még korán volt. Sétálgattam a boltokban. Teltek a percek és nekem azt mondta, kb 10 percet késni fog. Aztán eljött az idő és újra körbenéztem. A kávézó sarkán egy elég magas pali állt, kissé terpeszben. Mintha ettől alacsonyabb lenne. Pedig dehogy. A két méter, az két méter. Háttal állt nekem és én szép lassan közelítettem felé. Épp a telefonját kezdte nyomkodni.
- Nem kell felhívnod, itt vagyok - mosolyogtam - szia.
- Pedig épp hívtalak, de nem csörgött ki, nézd meg, ez az?
Az volt. Rámcsörgött és megszólalt a mobilom. Nagyon meglepődött, majd hozzám hajolt és megpuszilt, viszonoztam. Megérintette a karom és azonnal éreztem. Ez jó. Nagyon jó. Ízlik az érintése.
- Hol parkolsz? - kérdezte tőlem.
- Itt parkolok, az a fekete az.
- Ilyen nincs. Mellette, az a fehér, én vagyok. Mégis sikerült egymás mellé beparkolni.
Udvarias volt. Egyszerűen nem volt sült hal effektus, csak beszélgettünk. Élveztem minden percét. Sokat néztem a szemét, az arcát, megmutatta a kezeit is és tetszik.
És mi volt a 35 másodperces kérdés? A valami piros. Miért mindig a pirosan választom. Csak. Nő vagyok.
Két és fél órát ültünk es annyit beszélgettünk, mintha öt órányi mondanivalót akartunk volna egyszerre elmondani. Nem éreztem azt, hogy nekem kell szórakoztatnom és igen, figyelt rám. Mindkét barna szemével.
Százszor éreztem, hogy meg akar érinteni, de mégsem tette meg, csak kapaszkodott a kis asztal szélébe. Pedig úgy megborzongatott. Csak a szavaival is.
- Találkozunk még, Lelkecském? Mert én szeretnék. - nézett a szemembe.
- Találkozunk még. Lelkecském. - válaszoltam neki.
Utál telefonálni. Ez van. De írt nekem. Épp az imént.
És ez valami nagyon jó dolognak a kezdete. Akkor is, ha a sétálós poén nagyon béna. Ma valahogy ez is bejön. Feltöltődtem és Titinek is csak azt mondogattam, hogy nagyon jó volt és fel vagyok dobva. Nagyon. És ezt dúdolgatom. Ha nem is a legjobb, de azok közül való.
