Most értem haza. Vége van.
Koraeste elcsítem az Ivan & the Parazol koncertjét, akiket a Petőfi rádió tavaszi tehetségmutató banzáján ismertem meg egy kicsit jobban. Ez az együttes játssza a Sziget himnuszát, a Together-t. Amekkora mákom van, ugyan elkéstem, de a Together nekem sem maradt ki. Kicsit még ráztuk együtt, tényleg jók. Szerintem három év és ők lesznek az egyik délutáni fellépők a nagyszínpadon. Jövőre a FISH!-t vetítem oda. Eddig bejöttek a megérzéseim.
Aztán átnyargaltam a nagyszínpadhoz, ahol még a Kowalsky mag a Vega tolta ezerrel. Ennek kifejezetten a végére értem oda és már el sem mozdultam, mert tudtam, hogy később nem lesz esélyem a színpad közelébe kerülni. Úgy alakult, hogy totál középre, kb a negyedik-hatodik sor körül vártam a koncertet. Sejtettem, hogy nem lesz egyszerű ott maradni, de a koncert kezdetéig kitartottam ott néhány rajongóval.
Aztán elszabadult a pokol. Egy korsó sör szemből talált el és egy hátulról. Aztán hirtelen jött a pogo valahonnan és azt vettem észre, hogy az életben maradás a tét. Valaki elesett, és épp nem taposták el. Menekültem a színpad bal szélére és ott is maradtam a végéig. Szomjasan.
A koncert viszont varázslatos, fényes, füst meg lábdob és minden mi a rocker szájnak-szemnek-fülnek ingere. Átmentem a szélen óvatos duhajba. Azt hiszem több testi érintést gyűjtöttem ma be, mint amennyit az elmúlt egy hónapban összesen bekönyvelhetek. Volt egy srác, aki olyan hosszan fogta a csípőmet, hogy óráknak tűntek, pedig nem volt több egy percnél. Aztán volt ki rám izzadt, s volt ki csak rám dőlt. Volt olyan kire én dőltem. Bepréselődtem két loving couple közé, akik úgy jöttek utánam miközben menekültem, mintha szimbiózisban élnénk. Szép volt.
Hamar elröppent két óra, s úgy döntöttem megverekszem a Szabó Balázs Bandájáért. Ez komoly verekedésnek számított, út közben csak rajtam múlt, hogy nem szedtem fel egy erősen ittas jóképűt, a "beszélgetés" épületes volt, mondjuk úgy eltekinthetünk tőle. Otthagytam. Mentem Balázshoz és türelmetlen voltam vele. Pedig... ezt a számot kedvelem. Hétköznapi és mesés. Imádom benne a hegedűt és a hangulatát. És pont ezt vártam tőle, de nem nagyon adtam neki lehetőséget, hogy a színpadon bizonyítson. Majd legközelebb.
Aztán bezártam a fesztivált és boldog vagyok. Rengeteg új terv van a fejemben. Önmagam vagyok. Végre.
