Azon gondolkozom vajon kibe voltam szerelmes tinédzserként - reménytelenül és halálosan...
mert most, amikor meghallottam a Twin Peaks zenéjét egyszerűen megindultak a pillangók a gyomromban és összeszorult a torkom. Mesés. Még képes vagyok a teljes lelkemmel és testemmel belevetni magam a szerelembe. Az érzet nem veszett el. De vajon ki volt? Talán tizenhat lehettem... Volt akkoriban egy fiúm, de nem hiszem, hogy övék a pillangóim. Ez valaki plátói volt. Sebaj. A pillangókat most megtartom... és eszembe jutott, ahogy lestük a barátnőimmel, melyik adón melyik rész megy, nagyon féltünk, de nem lehetett kihagyni egyetlen részt sem... csak szól a zene.
