Azt gondoltam először maradok a "nem randi"-nál, aztán meggondoltam magam. Egyszerűen "csak úgy" találkoztunk. Mennyivel jobban hangzik ez a NEM randinál...
Bár azt mondta nem szeret telefonszámot cserélni, le ne mondja egyik fél sem a találkozót, én mégis elküldtem neki a számom és ma délután ő kezdett SMS-ezni velem. Aggódott, hogy lilára fagyunk a tetőteraszon, amit kinéztem, így inkább - gyönyörködve a délutáni napsütésben - a Zila kávéházra váltottam be a 360 bárt.
Pontos voltam. Mint mindig. Egyszerűen nem tudok késni, ő viszont késésben volt, de jelezte nekem, hogy jön, elnézést kért, így a könyvemmel együtt ültem be a kávéházba és rendeltem egy limonádét wifi-kóddal. Úgy gondoltam nem szeret SMS-t küldeni, vagy nem szeret csetelgetni és ezért nem tette korábban, de ma erre totálisan rácáfolt. Jöttek-mentek az üzenetek. Hol a könyvet, hol az sms-t olvastam, míg meg nem érkezett.
Puszi, rendelt egy limonádét és beszélgettünk. A közös szakma azért jó alap, van honnan elindulni - egészen az érzelmekig. Tényleg öröm volt vele beszélgetni, szinte ránk zárták az ajtót a végén, annyira nem vettük észre mi történik körülöttünk. Juj, de jó! Kiálthatnék fel, de nem teszem. Beszélt egy kicsit az előző csajáról és nagyon tetszett. Szépen beszélt róla és sütött a szavaiból a szeretet. A nő gyereket akart. Ő nem. Az én házasságom erre ment rá. Ebben maradtunk. Ő még nincs készen. Nem tudja befogadni az újat, de persze szeretne velem levelezni, meg biztos találkozunk a jövőben is, és azt sem zárja ki, hogy esetleg köztünk... na itt az igazi feketeleves. Nyitva hagyja magának az ajtót és nekem egy alig látható könnycsepp gördül ki a szemem sarkából, majd a tartásom visszahívja. Aztateremburáját. És közben úgy néz rám, mintha... de nincs mintha. Nem akar semmit, de velem persze jó. Alakul az a filctyúk-banda. "Azok a férfiak, akik olyan nőt szeretnének, mint a nyuszo, de nem őt".
- Nem tudom, tudod-e mi az a Hamam, de voltál már ott? - kérdeztem a végén.
- Nem - nézett rám kérdően, azokkal a vízkék szemeivel és én elmeséltem neki milyen.
- Tudod, az a teljes megtisztulás. Mintha mindent lemostak volna rólam, még az érintések emlékét is. Azóta azt érzem teljesen tiszta vagyok. Mintha fehér lenne. A testem és a lelkem is.
Attól, hogy nem volt tétje - laza voltam és tényleg nem érdekelt, mit gondol és ezt el is mondtam. Nekem elég a saját érzéseimmel foglalkoznom. Most is. Nálam a piros vészvillogó villog. Nem akar már gyereket, mert már más célok mozgatják. Ismeri a számára tökéletes nőt, de gyerekben nincs kompromisszum. Neki. Szerintem lennie kell, ha olyan erős és nagyszerű az a szerelem.
Egy biztos. Én nem írok. Semmit sem teszek. És nem, nem bújok vele ágyba váratlanul. Ennyi. Tulajdonképp felejtős. Fiúbarátom is van elég. Szép számmal. Az egyik péntek óta nincs meg. Most már kifejezetten idegesít...
Kiegészítés:
Az egyik barátnőm nagyon kemény. Dióhéjban elmondtam a feketelevest és csak ennyit mondott: Kuka. Ezzel a dolog lezárva.
A barátomnak küldtem egy e-mailt és megkértem, hogy bárki is olvassa, válaszoljon. Szerda van és én péntek óta nem hallottam felőle. Úgy, hogy megbeszélt találkozónk volt és nem randink. Aztán az imént kiderült, hogy él. Már a szombat reggelt a kórházban töltötte és asszonya elkobozta a telefonját. Balhé - miattam, pedig én esküszöm még egy csókot sem váltottam soha vele - most elcuccol és a barátom visszakapja a mobilját. Ezt a blamázst. Komolyan. Viszont örülök, hogy él és éveket fiatalodott vissza az arcom öt perc alatt. Oáááááááááá!
