Az egyik este találkoztam egy régi cimborámmal. Történetesen férfi és ugyan nagyon jó cimborák voltunk valaha és kábé ugyanonnan és ugyanonnan tudjuk folytatni a beszélgetést, ahol abbahagytuk évekkel ezelőtt, sosem huncutkodtunk.
Megkerestem, mert újra együtt szeretnék vele dolgozni és hiszem, hogy ez egy nagyon jól működő dolog lenne és most még esélyem is van ezt megvalósítani.
Szóval beszélgettünk és közben szóba került ez is, no meg az is. A filctyúk néha ezt mutat - néha mást és velem ugyebár legutóbb az volt a baj, a Hipnotizőr Király tolmácsolásában, hogy nem vagyok nő. No meg persze akadályozom a munkában, mindegy.
- Na tisztázzunk valamit Bébi - nézett rám nagyon komolyan a cimborám -, te igazi nő vagy. Nő a javából. Lehet, hogy ezt tízből hét férfi fel sem fogja, de ezt inkább hagyjuk.
Már ezért érdemes volt találkozni. Kellett a lelkemnek. Hálás vagyok érte.
