Azt hiszem... Igen, vagy egy ilyen című Pilinszky vers is és igen, azt hiszem, de ettől függetlenül mégis.
Én ugye tegnap este hiszti panka voltam ezerrel. Ránéztem a mobilomra, még hat napot jósol a pirosbetűs ünnepsorozatig, így erősen megfegyelmeztem magam, nincs ok a hisztire. Nem hív fel. Pedig jól esne. Akkor én bizony kreálok okot a hisztire, de azonnal. Nem nagyon jártam sikerrel. A barátnőm is inkább megnevettetett, mintsem hagyott volna tombolni. Nem is akartam igazán.
Aztán éjjel arra ébredtem, hogy itt bizony ciklus indul, szabad a hiszti. De kinek van ereje éjfélkor, magányosan hisztizni? Na nekem nem volt és visszaaludtam. Aztán reggel ránéztem az alkalmazás számlálójára és megint ott virított a hatos. Már éreztem... ez befagyott. Beléptem az alkalmazásba, 2 nap. Banyek. Ennyi még az én szervezetemnél is belefér. Csak két nappal jött korábban. Frissítettem, beírtam, hogy kezdjük a ciklust, így kalkuláljon a jövőben és legyen kedves előre jelezni a hormonkoktéljaimat is.
Persze Levi ma reggel írt nekem, elszunyókált és nem nagyon tápászkodott fel. Na tessék. A lustaság. Gyorsan jeleztem, hogy hisztis vagyok, joggal és a hormonok nem befolyásolhatóak. Ma (is) legálisan hisztizhetek. (Naná, hogy hiszti van és még ezerszer leírom, hogy hiszti és lehet csatlakozni. Egy kis hiszti, hm?)
És akkor, mint derült égből villámcsapás:
- Akkor csak nem volt ott valaki, akihez odabújhattál volna - mondta nekem, naná, ez orvosság a hisztimre, meg el kellett volna mondani milyen szép, milyen okos vagyok és milyen nagyon szeret ilyen őrült állapotomban is vagy szaladhat is messzire, de mindegy.
- Hát nem... - morogtam.
- Hát ja... - simogatott volna meg, ha tehetné.
- Hát ez is a te hibád :D - ezt muszáj volt. Illett a hisztihez. Érzékelje csak. Jöhetett volna. Jeleztem én, hogy tudok hisztizni. Akkor is, ha kívülről nem mindig látszik.
- Majd kapsz belőlem egy kicsit a hétvégén... :)
- Mert te semmit sem kapsz belőlem :D - és zárójelben megjegyeztem, hogy ilyenkor minden nő elviselhetetlen és most még magamnak is az vagyok.
....................
- Neked nem hiányzik egy kis összebújás? :) - kérdeztem.
- ne viccelj már... dehogynem... :) - na mert nekem ezt tudnom kéne, hogy hiányzik neki bármi is, mikor egy szóval sem mondja.
.....................
- Annyira jó volt a vasárnapi nyak masszírozásod... :) - lökte oda nekem ezt a mondatot.
- Tényleg? :)
- Minden reggel mikor felkelek azt szeretném... :)
- Végül is... lehet róla szó :)
- Vagy este... :)
- (is) - mosolyogtam magamban.
És ebben benne van minden. Még több is, mint amit egy zárkózott informatikus jobb napokon kiprésel magából - verbálisan. Szóval azt hiszem igen. És valahogy megbeszéltük, hogy este átjön és holnap együtt kimegyünk a temetőbe (!), ahol ott lesz Anyuka és a nővére is. Ő szeretné, ha vele mennék.
És utána megoldottuk távgyógyászattal a mobilomat, lett újra VIBER és Pinterest is. Életmentő alkalmazások ezek. És röppent pár üzenet, matrica és várom az estét.
Ja... és tanulnom kellene. Nem nagyon megy. Süt a nap is. És jó fej királylány szeretnék lenni és estére csinálni valami vacsorát. Imádja a pörköltet... Tudom. Meg a melegszendvicset. Én meg hozzábújnék.
