Nyuszo csodálatos élete

Mármint az, amit én toltam le egy évig a Hipnotizőr királlyal. Simán bekajáltam. Már úgy szerettem volna, ha igaz.

Szóval írtam egy bejegyzést, mert egy másik kívánt némi széljegyzetet. Aztán bementem a barátnőmhöz tegnap dumálni egy kicsit, ma pedig egy másik barátommal csetelgetek és kiderül, hogy karcsú volt a jegyzet.

Nem tudok vele mit csinálni. Olyan, mint a pióca. Ragad és újra jön. Pedig már kétszer megbeszéltük. Amit ő akar, az nekem nem kell. Medencét akarok.

Na ez a pali akkor bak, ha én holdlakó. Ennyit árul el magáról és csatol az oldalához pár edzőtermi fotót, egy pózolós autósat, ahol a golyóit keresi és egy homályos tükörszelfit.

Azért vannak ám lovagok. Én nézegettem (vagy egy hete) a képeket és ráírtam erre a pacákra, mert a legfrissebb fotója is legalább hat éves volt az albumában. Hat év alatt pedig... egy férfiből simán bácsi lesz. Kellő stressz, alkohol vagy csak egy keményebb válás. Pont elég. De persze BelAmi más.

Tudom, tudtam és nem sejtettem.

Tudom én, hogy ez nem nekem való.

Talán tényleg nem való nekem a klasszikus párkapcsolat. Talán tényleg egyre több kompromisszummal jár mindkét oldalról. Talán még többel, mert sokan ezt sem ismerik el. Hát nem lenne sokkal könnyebb egy könnyedebb műfaj?

Van az úgy, hogy csak nézelődöm. Most épp egy közösségi falat bámultam és a szemem bizony kikerekedett.

Azt gondoltam először maradok a "nem randi"-nál, aztán meggondoltam magam. Egyszerűen "csak úgy" találkoztunk. Mennyivel jobban hangzik ez a NEM randinál...

Varázsos volt. Ez a jó szó. Varázs. Azt hiszem, hogy ez a találkozó sem volt véletlen.

Izgulok. Miért? Mert félek. Nem nagyon hagyom magam és a lelkemet átadni valaki kezébe, mert ez bizalmat igényel és ha tényleg szeretném, hogy segítsen, most meg kell bíznom abban, hogy nem tud bántani.