Nyuszo csodálatos élete

Nem. Tényleg nem. És nem "csak".

Tiszta uborkaszezon. Napok óta semmi se történik. Tulajdonképp a palik rám se néznek. Erre ma - tényleg front van - 

Pánikmaci. Pszichopánikmaci.

Hejcegnő. Így. 

Ez a bejegyzés előkerült... félkészen itt lapult. Semmit sem tettem hozzá.

Az egész beszélgetés csak cseteléssel kezdődött.

- S mondd Nyuszikám, blogot írod?

Mármint én. 

Egybe mindkettőt. Az elsőnek én írtam. Csak egy sort. Itt kezdődött.

Már 59. Aki komolyan tolja az internetes társkeresést és nő létére még nem futott bele, az nem is tolja igazán. 

Értem én, hogy telihold van és ilyenkor még a tengerek is másképp hullámzanak, de akkor is. Mintha életem bizonyos letűnt pacákjai hirtelen megvilágosodtak volna.

Jó. Szkájvóker Lajos megmondta. Megmondta előre. De azért én elmentem egy második randira.

Hát... Háttal nem kezdünk mondatot. Hát megfordulok. Napokkal ezelőtt befejeztem ezt a társalgást, szóval ennek sem lesz boldog befejezése.

Szóval adott egy korombeli pacák, aki  házias (!), kedves, megértő, empatikus és társat keres. 

Talán másfél hete történt, hogy megláttam Obelixet. Olyan, na. Mint a rajzfilmben. Persze nekem tetszik. Bírom az ilyen figurákat.

Közben volt neki szülinapja is. A történet lezárása kimaradt.

.. akiknek pont olyan nő kell, mint a Nyuszi, de nem a Nyuszi.

Na nem ő. Én. Sexi vagyok.

De leves ám. Úgy, hogy nem is randiztunk. Szóval ez a Mókus szeretett volna velem találkozni. Eme igényét telefonban elmondta és levélben is megerősítette. Jó. Én nem voltam túl lelkes. És túl kedves sem. De akart találkozni.

Szóval néha kellene látni az arcomat. Oké, erre a társkeresőoldalra nem akartam visszatérni, mert Levit innen akasztottam le, de egy hibás beállítás miatt, már így is 12ezrembe került a buli és ettől prémium tag vagyok,  hát felmentem. Négy üzenet várt, egy magától törlődött, de...

Oké. Én vagyok a hibás. Este elrohantam tornázni és bekapcsolva hagytam a számítógépemet. Így aztán éjjel...

Minden előzmény nélkül. Aki egyszer leves, az leves is marad.