Nyuszo csodálatos élete

Délelőtt csajos napot tartottunk Barbával és a nagylánnyal.

Reggel esős napra ébredtünk.

Az időbeli átállás lassan megy. Leginkább azért, mert ma reggel is háromkor ébredtem, és bár kicsit olvasgattam a filctyúkon, de igazából már nem aludtam vissza mélyen.

Első nap. Kezdjük azzal, hogy pokoli fájdalomra ébredtem.

Indulunk! Vagyis indulok. Éjjel egyig próbáltam betenni a mindent a csomagba, de szépen befért. Reggel tényleg csak a kézipoggyászba került bele még egy fogkefe és lényegében készen álltam az útra.

Boldog Új Évet Kívánok!

Oké, nem a legjobban kezdődött és a fíling is nagyon váratott magára idén.

A nagyanyám azt mondta, hogy...

Boldog karacsonyt anyu

Nem. Tényleg nem. És nem "csak".

És mondd, tényleg?

Csak a csend.

Örömmel. Komolyan. Vártam a találkozót.

Majdnem. Tényleg. Ez amolyan "lélektani" határ. Mert Ő bizony majdnem.

Tiszta sor. Nem tetszik - iksz. Néha már tetszik is.

Csak ikszelek.

Szomorúan. Fásultan. Rendesen elegem van. És veszek egy nagy levegőt és újra bízom egy percre, mikor levelet kapok.

Igen, próbáltam. A hétvége sűrűre sikerült és írásra nem szántam időt.

Hát nem hívott.

Már napok óta semmi sem történt a társkeresősön. Persze a saját életem szerveződik,