Nyuszo csodálatos élete

Vele randiztam.Ma. És írnék is. Meg nem is. A járása nem tetszett. Mekkora hülyeség. De tényleg.

Hát... Háttal nem kezdünk mondatot. Hát megfordulok. Napokkal ezelőtt befejeztem ezt a társalgást, szóval ennek sem lesz boldog befejezése.

Szóval adott egy korombeli pacák, aki  házias (!), kedves, megértő, empatikus és társat keres. 

Szóval az a helyzet, hogy az a régóta parkolópályán lévő férfiember, akivel én vagy valamelyik épp társkereső barátnőm nem találkozott, az egyszerűen nincs.

Talán másfél hete történt, hogy megláttam Obelixet. Olyan, na. Mint a rajzfilmben. Persze nekem tetszik. Bírom az ilyen figurákat.

Közben volt neki szülinapja is. A történet lezárása kimaradt.

.. akiknek pont olyan nő kell, mint a Nyuszi, de nem a Nyuszi.

Na nem ő. Én. Sexi vagyok.

De leves ám. Úgy, hogy nem is randiztunk. Szóval ez a Mókus szeretett volna velem találkozni. Eme igényét telefonban elmondta és levélben is megerősítette. Jó. Én nem voltam túl lelkes. És túl kedves sem. De akart találkozni.

Szóval néha kellene látni az arcomat. Oké, erre a társkeresőoldalra nem akartam visszatérni, mert Levit innen akasztottam le, de egy hibás beállítás miatt, már így is 12ezrembe került a buli és ettől prémium tag vagyok,  hát felmentem. Négy üzenet várt, egy magától törlődött, de...

Vannak napok, amikor kicsit jobban nekikeseredek az életnek és elmantrázom kikkel nem kezdek. Tegnap a csajos napon aztán megkaptam.

Mókus. Ma csajos napot tartottunk és jól kibeszéltünk régi pasikat és persze szóba került ő is. Maradjon a neve Mókus. 

De tényleg. Jön az "SMS", amolyan társkereső módra, hogy tetszem neki.

"És ahogy a tegnapi hölgy is jól írta: lehet szex nélkül élni, és sokan élnek is, mert jobban megéri, mint az, hogy csalódunk és szenvedünk, ami sokkal tovább és jobban fáj, mint az üresség, ami csak üresség, se nem jó, se nem rossz. De ha akad helyette más, akkor inkább azt választjuk (választanánk)."

És most veszek egy jó mély lélegzetet.

Oké. Én vagyok a hibás. Este elrohantam tornázni és bekapcsolva hagytam a számítógépemet. Így aztán éjjel...

... aztán megint és megint ,mégsem.

Mindenki másképp hülye. Én is másképp. Olvastam egy posztot, majd levezettem a saját feszültségem és utána nekiálltam kommenteket csemegézni.

Még mielőtt bárki azt hinné, hogy megleltem a bölcsek kövét, szólok, nem így van. Csupán felcsesztem az agyam ezen.

Na akkor vissza! Irány a rajtvonal!

Minden előzmény nélkül. Aki egyszer leves, az leves is marad.

Tudom. Ilyen nincs. És tényleg. Mégis van.