Nyuszo csodálatos élete

Jól van. Izgulok, mint az állat.

Jeges vödör. Egyszerűen kell nekem.

Nem tudom. Nem tudom megmondani mikor volt legutóbb olyan, hogy a hosszú hétvégét együtt töltsem - közös akaratból - egy fiatalemberrel. Olyan volt, hogy csak én akartam és egye fenyő menjünk, de ez most más.

Puszilgatós. Puszilgatós, ölelgetős, odabújos vagyok. 

Megérzések vannak. Oké, szeretethiányos vagyok. Ő is. És mindketten kapunk a másiktól szeretetet. Érintést. Simogatást. Jó szót...

Hát helló. Ma nem nagyon volt időnk csevegni. 

Tegnap egy kicsit elkezdtem kétkedni. Talán csak azért, mert tényleg szabadságot ad.

A tegnapi bejegyzésemből egy dolog árad...

Egy idő után az ember lánya (szerintem a fia is), fogja magát és jelöli a "társkeri cimbiket".

Szóval, amikor valaki így figyel rám, mint a Levi és még tetszik is, akkor

Tegnap kicsíptem magam, mályva ruha - két tárgyalás. Akár egy randi is belefért volna.

Na kérem... úgy állunk, hogy naponta csetelgetünk, miután kedden feltámadt.

Persze egyáltalán nem kellene stresszelnem magam. Leginkább azért, mert nem érzem, hogy ez a jó, indító stressz.

Este ugyan írtam a hétvégéről, de persze még mindig kavarognak a gondolataim.

Találkoztunk és együtt töltöttünk másfél napot. 

Nem, ne is lapozz, nem teszek fel képeket, de

Közeledik a hétvége. Még mindig úgy van, hogy szombaton megyünk a tópartra sétálni.

Izgatott vagyok. És persze hisztis is. Az egész biztos a nőiségemből ered.

Neki meg kellek. Én minden nap meglepődöm.

Általában imádkozom, mielőtt elmegyek egy ilyen kávézásra. Édes jó Istenem... Add, hogy az adatai valósak legyenek és ne én legyek a "nagyobb".