Nyuszo csodálatos élete

3 hónap. Minden bizonnyal ennyit bírok ki ép ésszel.

Hiba a mátrixban. Ez jutott eszembe, mikor reggel, a belvárosban utamra indultam.

Tegnap este aktuálisan öt udvarlót számoltam meg. Az ötből kettő nem akar egymásról tudni, a másik három meg amúgy is leves. Jó eséllyel.

Felébredtem. Felébredtem és a lelkem szedi össze magát. Mintha dobálná nekem a napokban történt pozitív mondatokat.

A befőttes üveg.

Darabkák. Sokszor eszembe jut a varázsló. Leginkább a darabkák, amik itt-ott maradtak és azok a darabkák, amiket én őrzök.

Egyre furcsább álmaim vannak és megrémiszt milyen dolgok hiányoznak.

Szóval még nincs kétnapos...

Szóval írtam egy bejegyzést, mert egy másik kívánt némi széljegyzetet. Aztán bementem a barátnőmhöz tegnap dumálni egy kicsit, ma pedig egy másik barátommal csetelgetek és kiderül, hogy karcsú volt a jegyzet.

A mai nap egyszerűen szétcsúszott.

Vajon honnan kezdjem? A csipkés bugyitól vagy a gintoniktól?

Hé Nyuszi! Mit üzen a tested?

Nagyon izgulok. Ma pedig, mikor épp a lakóhelye közelében jártam, pont akkor

Néztem az órát, este nyolc. Pár perccel el is múlt - és nem jelentkezik. Persze NŐ vagyok. S mit csinál ilyenkor a nő?

Jaj nagyon vártam ezt a napot. A délelőtt munkával telt, van az úgy, hogy akkor is dolgozom, mikor papíron úgy tűnik nem kellene, aztán kiderül, hogy mégis. Szóval a jakuzziban töltöttem a fele időmet, a másikat meg a számítógép és a telefon közelében. Na jó. A telefont bevittem a buborékoló medencébe és arra gondoltam, ha ezt én otthon megcsinálhatnám, mekkora királyság lenne. Persze az agyam rögtön számol, táblázatba tesz és megállapítja, hogy olcsóbb naponta lemenni egy jó kis uszodába. Bár otthon akár meztelenül és pezsgőzve is használhatnám a medencét. Meggondolandó. Még nem terv, csak ötlet. Egy baromi drága ötlet, szóval pihentetem.

Vacsora után szaladtam a fesztiválra. Érdekelt a Brains, nem is csalódtam benne, bár csak a végét sikerült elkapnom. Tegnap még nem nyitották meg az egészet, most kellett felfedeznem az utakat. Úgy éreztem magam, mint kisegér az útvesztőben, ahol valami idióta fehérköpenyes azt nézi, kinek sikerül először megtalálnia a nagyszínpadot. Hát első biztos nem lettem, de azért jó időt futottam.

Az egész napot a szállodában terveztem eltölteni. Sőt. Az egész hétvégét. Debrecenben már többször voltam és pont azért választottam ezt a szállót, mert itt van mivel foglalatoskodni egész nap.

Szóval készültem a Wellness napra. Megreggeliztem, s mint jó Főnökasszony, reggel elolvastam a leveleket. Emlékeztem, hogy éjjel valamit elnyomkodtam a telefonomon, hát az pont úgy nézett ki reggelre, hogy rá sem ismertem. Mintha elcseréltem volna valakivel. Kívülről ugyanaz, de a kijelzője teljesen megváltozott, nem beszélve arról, hogy a levelezésem nyitva és ott virít az én leendő főnököm levele, hogy hívjam fel. Ó. Sürgősen. Rendben. A sürgősség reggeli utánig megvár.

Vágjunk bele! Így indultam el délután kettőkor. Vettem gyorsan egy autópályamatricát, beállítottam a GPS-t, csak úgy kb, úgyis ismerem a helyet, voltam itt már többször is, igaz a másik oldalon, a másik szállodában, s ide csak fürödni jártunk. 

A zene hangosan - velem együtt - ordította túl a GPS "túl gyorsan mész" szlogenjét. Délután kicsit pihentem, így cseppet sem éreztem magam fáradtnak, inkább izgatottnak. Pláne ahogy egyre jobban fogytak a kilométerek és a kijelző egyre közelebb jósolta a célt. A baj ott kezdődött, hogy egész Debrecen fenekestül felfordult. Néztem az utat, a kütyüt és a kettő nem hasonlított egymásra a főúton. Balra mentem és innentől csak távolodtam a Pallagi úttól. Mentem a gyorsforgalmi úton, a szembejövő sávban rendőrök ellenőriznek és sehol sem lehetett megfordulni. Na betonfal az nem volt. De árok, folyamatos forgalom az igen. Én nem tudom itt a semmi szélén honnan hová tartottak az emberek, de sehol se láttam - kilométereken keresztül - a következő lehajtót. Már épp elkeseredtem volna egy kicsit, mikor két rendőr megállított.

Na akkor most kezdődjön nyuszi idei nagy kalandja. Fesztiválozni megyek. Egyedül. És ahogy jól látom esőben. Bájos leszek. Nem találom a gumicsizmám. Egy biztos, mint évek óta mindig, megírom a Campus fesztivált. Úgy, ahogy nekem tetszik.

Babarulett. Egész jó szó. Augusztus 24 volt a napja, mikor kimondtuk. Mostantól rulettezünk. Ha összejön a baba, jöjjön. Mi megteszünk mindent a demográfiai robbanásért. Élvezettel.

(Egyszerűen tudjuk, hogy ez így jó. Biztonságban érzem magam és nem félek. Egyszerűen nincs mitől. Minden a legnagyobb rendben és így természetes.)