Nyuszo csodálatos élete

Tegnap este óta kattogok. 

Tegnap este a csajokkal PASO koncertre mentünk.

Ma este. Hétkor.

- Mi van? Behánytál a melótól? - kérdezte kedden Anami.

Már 59. Aki komolyan tolja az internetes társkeresést és nő létére még nem futott bele, az nem is tolja igazán. 

Azóta is levelezgetünk és a közeljövőben koncertre megyünk.

Múlt hét szombaton kezdődött. A kocsival intéztem épp a hastáncgála ügyeket, mikor megszólalt ez a dal.

Ma reggel olvastam egy pacák blogjában, hogy ő bizony 14 évesen mikor vesztette el a szűzességét.

Olvasgatta a naplómat.

Megújult a társkeresős oldal. Azt hagyjuk, hogy persze triplaáron kezelhetem a betegeket, de idegesítően levelezik és a nevemben szórja a mannát a férfinépnek.

Napok óta nem írtam és bevallom hiányzik. 

És itt a vége.

Az utolsó napunk. Az olyan, amit néha már kicsit várunk, néha meg maradnánk, aztán megint mennénk és nem is.

Késő van és én köhögök. Kicsit Huncutka is, de már jobban van. Kértem, hogy sorolja fel mi mindenről is kellene írni ma.

Egy kis társkeresős. Van ez a pali. Tulajdonképp öt mondatban össze tudom foglalni, amit tudok róla. 

Két napja végre Huncutka is jobban van. Mi ennek örülünk, tud aludni.

Nagyon rosszul aludtam.

Ma reggelre Huncutkát szinte kelteni kellett. Végre nem arra ébredtünk, hogy köhög, hanem kuncogtunk magunkban - 

4.37 - ez az első, amire emlékszem. 

... azaz bátran megihatok egy-két pohárkával.