Nyuszo csodálatos élete

Mármint én. 

Vívódtam. Utólag teljesen feleslegesen. Autóba ültem és lementem, Velencére.

Itt vívódom két órája.

Egybe mindkettőt. Az elsőnek én írtam. Csak egy sort. Itt kezdődött.

Vezettem.

Amikor az A-tervből hirtelen B-terv lesz.

Tegnap este óta kattogok. 

Tegnap este a csajokkal PASO koncertre mentünk.

Ma este. Hétkor.

- Mi van? Behánytál a melótól? - kérdezte kedden Anami.

Már 59. Aki komolyan tolja az internetes társkeresést és nő létére még nem futott bele, az nem is tolja igazán. 

Azóta is levelezgetünk és a közeljövőben koncertre megyünk.

Múlt hét szombaton kezdődött. A kocsival intéztem épp a hastáncgála ügyeket, mikor megszólalt ez a dal.

Ma reggel olvastam egy pacák blogjában, hogy ő bizony 14 évesen mikor vesztette el a szűzességét.

Olvasgatta a naplómat.

Megújult a társkeresős oldal. Azt hagyjuk, hogy persze triplaáron kezelhetem a betegeket, de idegesítően levelezik és a nevemben szórja a mannát a férfinépnek.

Napok óta nem írtam és bevallom hiányzik. 

És itt a vége.

Az utolsó napunk. Az olyan, amit néha már kicsit várunk, néha meg maradnánk, aztán megint mennénk és nem is.

Késő van és én köhögök. Kicsit Huncutka is, de már jobban van. Kértem, hogy sorolja fel mi mindenről is kellene írni ma.