Nyuszo csodálatos élete

És itt a vége.

Az utolsó napunk. Az olyan, amit néha már kicsit várunk, néha meg maradnánk, aztán megint mennénk és nem is.

Késő van és én köhögök. Kicsit Huncutka is, de már jobban van. Kértem, hogy sorolja fel mi mindenről is kellene írni ma.

Két napja végre Huncutka is jobban van. Mi ennek örülünk, tud aludni.

Nagyon rosszul aludtam.

Ma reggelre Huncutkát szinte kelteni kellett. Végre nem arra ébredtünk, hogy köhög, hanem kuncogtunk magunkban - 

4.37 - ez az első, amire emlékszem. 

A ma reggel igzaán izgalmasan indult.

Reggel a tengerparton ébredtünk.

Hurrá nyaralunk! De tényleg. Idén Huncutkával utazom nyaralni - Zaferyahoz.

... korán indult a nap. Szinte még az előző buli dallamait a gondolataimban hallottam, mikor bepakoltunk az autóba és elindultunk a reptérre.

Az utolsó nap. A dzsiptúra erre maradt. Zaferya szabin és négyen, csajok nekivágtunk a hegyeknek.

Most tényleg a nyolcadik nap után vagyok és éjjel fél három van.

És az Úr a hetedik napon megpihent. Mi is.

Alig aludtunk. Reggel, mint három zombi forogtunk a lakásban, de teljesen feldobva az előző estétől. Én még magamhoz sem tértem, kaptam egy kávét és tényleg szennyes-nem szennyes alapon csomagoltam be mindent a 3 napos Kemer környéki, Olimposzi kirándulásra.

Intró: Ezt a bejegyzést, vázlatként a mobilomon pötyögtem az autóban, hogy el ne felejtsem a részleteket. Aztán behúztam ide, itt-ott kiegészítettem és elkezdtem helyére tenni az ékezeteket. Bevallom ennél sziszifuszibb munka a világon nincs és ez egy szedett-vedett, nyelvtanilag borzalom lett. Viszont a sztori remek, épp ezért most kiteszem és talán egyszer tényleg kijavítom...

Volt egy film, a Coctail, Tom Cruise-zal. Ő volt a bartender, s szédítette a csajokat. Nem volt valami nagy alkotás, de mi, akkoriban tinilányok, ámulattal bámultunk azokat a szemeket és pont egy ilyen romantikus, tengerparti, nagy szerelemre vágytunk. Persze, ami sosem múlik el és ilyen romantikus is marad.

Aztán mi minden kimaradt még.

A reggel kávéval indult. Sok kávéval és így is nehezen. Elszoktam már a hajnali háromig ropjuk-toljuk a bulit, reggel meg felkelünk akciótól. Nem kellett volna mindenképp felkelni, de szikrázó napsütésben, 34 fokban mégis.

Vajon honnan kezdjem? A csipkés bugyitól vagy a gintoniktól?

Na igen. Hát mindig történik valami. Szóval lementünk a tengerpartra délután és